Blair első 'munkanapja' nyugisan telt. Miután Russel odaadta neki a naplót, Mrs. Hamilton megmondta, hogy kémiai kutatásokat fog végezni az orvosi osztályon, aztán, mivel más elég késő volt ahhoz, hogy elkezdje a délelőtti műszakját,meghagyta Russelnek, hogy vezesse körbe. A séta után ebédeltek, délután pedig a ány megkapta a munkaruháját, és a munkabeosztását.
A nap folyamán volt alkalma találkoznia a 'főnökével', a 21 éves Nicholas Dountyval.
Mikor Russel magára hagyta, ő az orvosi körzetben lézengett, és egy szimpatikus, magas, izmos, nála pár évvel idősebb férfi lépett elé.
- Jó napot, bizonyára te vagy Blair Frewen. Én a főnököd vagyok, Nicholas Dounty.
- Jó napot, főnök úr...- nézett bizonytalanul a férfire Blair.- Igen, én vagyok Blair Frewen- nyújtotta felé határozottan a kezét, mire a fiú rögtön megrázta.
- Nem kell magáznod, hiszen csak pár évvel vagyok idősebb nálad.
- Mennyi idős is vagy?- kérdezett vissza a lány, kihangsúlyozva a vagy szót.
- Huszonegy. És te?
-Tizenhat éves vagyok, úgyhogy az a pár év sem lehet több ötnél.
- Na látod. Az öt év szerintem nem sok.
- Szerintem se- nézegette cipője orrát a lány.
- És egyébként...- így elkezdtek beszélgetni. Blairnek eléggé megtetszett a fiú, de Nicknek sem volt közömbös. Addig voltak együtt, amíg Russel meg nem érkezett Blairért.
- Szia, Russel! Ő itt Nick. Nick, ő a "testőröm", Ru...
- Pontosan tudom, hogy ki ez- nézett összehúzott szemekkel a fiúra Nicholas.
- Ennyire azért ne örülj, hogy látsz, Nick- köpte a szemébe a szavakat Russel.- Blair, menni kéne. Mutatni akarok valamit- kezdte el húzni a lányt.
- Oké, na. Szia Nick- integetett.
- Szia, Blair- mosolygott rá, a lány pedig apró puszit nyomott az arcára.
- Na, mit akartál mutatni?- kérdezte Blair Russeltől, mikor kiléptek az orvosi részlegből.
- Ja, csak van itt néhány régi dolog... de nem hiszem, hogy érdekelnének- mondta kissé durcásan a fiú.
- Milyen régi dolgok??- csillant fel Blair szeme.
- Csak pár 21. század elejéből származó film-, és hanganyag. Meg néhány könyv.
- Hűű- nézett ámulattal a lány.- Megmutatod??
- Talán majd valamikor...
- Naaa. most mi bajod van?
- Semmi.
- Aha. Persze. Tényleg, mi van?
- Komolyan nincs semmi.
- Oké. Akkor most csináljuk azt, hogy elmondod, hogy mi a bajod.
- Nincs semmi, értsd meg!- emelte fel a hangját.
- Nickkel van bajod, ugye?
- Ááá, nem, dehogy- ironizált a fiú.
- Na. Láttam, hogyan néztél rá. Mi bajotok van egymással?
- Ő nem bír valamiért, én pedig nem bírom, mert nem bír. Ennyi.
- Pedig nagyon jófej. Meg helyes is- merengett el, de mikor látta, Russel hogy néz rá, kapcsolt.- Mindegy... Szóval megmutatod a régi dolgokat?
- Talán.
- Oké, Nick biztos megmutatja.
- Ha azt akarod, akkor miért engem kérsz meg?- húzta fel a szemöldökét.
- Na, ne csináld már. Tudod, hogy azért mondtam, hogy csakazértis te mutasd meg.
- Jó, megmutatom- forgatta a szemét Russel, de igazából valahol örült is annak, hogy a lány őt választotta.
- Köszönöm- vigyorodott el önelégülten Blair.
Nagyjából tíz perc séta után elérkeztek a szimplán Raktárnak nevezett helyre, ahol 2000-es évekbeli film-, kép-, szöveg-, és hanganyagokkal foglalkoztak. Ezek alatt nem propagandákat értünk, vagy titkos hangfelvételeket az összeesküvőkről, titkos szerződéseket, esetleg fényképeket az akkori 'uralkodóról'. Ennél sokkal egyszerűbb volt. Az akkor populáris zenéket, filmeket, magazinokat, és sok hasonlót.
- Ez hatalmas- kapkodta tágra nyílt szemeit a lány.
- Hát, elég nagy- bólintott a fiú, Blairt figyelve.
- Mik vannak itt?
- Filmek, zenék, könyvek, hasonlók.
- Zene??- kapta fel a fejét a lány, ugyanis mindig nagyon érdekelték, hogy miket hallgathattak régen az emberek.
- Igen.
- Hol vannak?
- Gyere- fogta kézen a lányt, és elkezdte magával húzni.
A Raktár kerek épületének jobb alsó részén, ha óra szerint nézzük, a 4 és 5 közötti körcikkben voltak. Hatalmas, szinte a plafonig érő polcok, telis-tele megpakolva CD-kkel, mindegyik polcsor alján egy digitális zenelejátszó, fülhallgatóval.
- Ez bámulatos- ámuldozott Blair.
- Hát igen, elég menő- rántotta meg vállát lazán, mintha semmiség lenne.
- Russel!- kiáltotta egy női hang messziről, és egy barna hajú, alacsony, szép arcú lány futott feléjük, egyenesen a fiú karjaiba, ahol rögtön csókban forrtak össze ajkaik.- Visszajöttél?- pislogott ártatlan macskaszemeivel a fiúra.
- Igen. Itt vagyok, mint látod, és ahogy tapasztalhattad, nem csak egy hologram, hanem valóban hús-vér emberi lényemben.
- Jajj, annyira örülök- ölelte szorosan át.- De hogyhogy visszakerültél? Nem hat hétről volt szó? Most pedig egy hete mentél el, és itt vagy! Mi történt? És ki ő?- nézett furán a Blair felé.
- Majd később mindent elmagyarázok, oké? Ő itt Blair, neki tulajdonképpen az életére vigyázok, ő pedig- címezte Blairnek- a barátnőm, Zoe.
- Szia- nyújtotta felé a kezét barátságosan mosolyogva a pici, barna hajú lány.
- Heló- rázta meg zavartan a kezét.
- Figyelj, meg szeretnék mutatni Blairnek néhány számot. Tudsz neki ajánlani valamit?
- Igen- csillant fel Zoe szeme.- Gyere- mosolygott biztatóan Blairre, aki korántsem volt ennyire biztos magában, épp ezért segítségkérőn pillantott Russel felé, aki csak óvatosan biccentett egyet,majd követni kezdte a két lányt.Zoe odalépett az egyik lejátszóhoz, nyomogatni kezdte, aztán felcsillant a szeme, elmosolyodott, és Blair felé tartotta a fülhallgatót.
- Nekem ő az egyik kedvencem, bár a stílusa kissé nyomaszt- ecsetelte, amíg elindította a dalt, vele együtt pedig a videoklipet is. Blairnek tetszett a dal basszusa, és a videóban lévő nő is szimpatikus volt.
- Hogy hívják?- kérdezte Zoet a dal vége után.
- Lorde- terült szét édes mosoly kerekded arcán.
- Tetszik. Mi a.. szám címe?
- Royals.
- Van több dal is tőle?- érdeklődött.
- Persze. Ezek közül válogathatsz.....- mutatott a képernyőre, Blair pedig kiválasztott találomra egy neki tetszőt.
- Ez elképesztő- nézett egyszer Zoera, egyszer Russelre.
- Hát igen- bólogatott a fiú.- Aki nincs ebbe beleszokva.
- Szeretnél nézni valami filmet?- vigyorodott el Zoe.
- Filmet? Mármint.. igazi filmet? Élő emberekkel?- kerekedtek el a szemei.
- Igen. Igaziakkal- bólogatott nyomatékosítva mondandóját Zoe.
- Itt vannak?
- Igen. Szeretnél megnézni egyet?
- Még mennyire.
- Gyere- fogta meg a kezét, és elkezdett szaladni a filmszektor felé.
- Héé!!- kiáltotta mosolyogva Russel.- Álljatok meg!!
- Érj utól!!- kiabált neki vissza Zoe.
- Csak kapnám el őket- mosolygott a fiú, és elindult utánuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése