október 1., kedd- délelőtt

Elkezdődött a tárgyalás. Behívták Blair szüleit, akik "rémesen nagyot csalódtak" lányukban, de titokban aggódtak miatta.
Blairt az előző nap kihallgatták, de nem sok hasznos dolgot tudtak belőle kihúzni. Pusztán csak annyit tudtak meg, hogy 'Igen, dédnagyanyjáé volt a napló', és 'Nem, ő már nem él', valamint 'Nem, nem találkozott vele sose.' És itt kifúlt.
Viszont most bonyolult keresztkérdésekkel bombázzák a lányt, aki zavarában azt se tudja, hogy mi a neve, és minden szavát kiforgatták. Levetítették a videót, megnéztek mindent a gépén, az összes bájt adatot átvizsgálták, képektől szövegekig, még a hanganyagokat is. És mindenben találtak valami 'kivetnivalót'.
Mikor már egy ideje szívták a vérét, elkezdték lejjebb venni a tempót
 - Volt valami oka arra, hogy levetítse a felvételt a főtéren.
 - Csak azt akartam, hogy mindenki tudja.
 - Miért akarta?
 - Azért, mert....- lehajtotta a fejét, és a cipője orrát kezdte tanulmányozni.-  mert jogukban áll tudni az igazat.
 - Rendben, üljön le.
 - A bírónő és a tanács összeül és megvitatja a büntetést- kezdte mondani egy nő.- Az ítélethirdetésre délután kettő órakor kerül sor.

Blair az ajkát harapdálva, lehajtott fejjel ment a folyosón az 'ideiglenes cellája' felé, mikor nekiment a folyosón valaminek. Vagyis valakinek. Felkapta a fejét, és egy óvatosan mosolygó férfit látott. Igazából nem is volt még férfi. Olyan 20 éves körül lehetett, arca picit borostás, szemei vakítóan kékek, de karikásak, vonásai határozottak, haja kócosan mered az égnek, alkata izmos, vállai szélesek, nagyjából egy fejjel magasabb Blairnél. Nagyon nyúzottnak nézett ki, amiről a lánynak eszébe jutott, hogy ő vajon hogy néz ki.
 - Izéé...- hebegett a lány- bocsi...
 - Én bocs- mosolygott továbbra is a fiú, aztán elkezdte fürkészni a lány arcát.- Miért nem vagy nekem ismerős?- ráncolta a szemöldökét.
 - Hát... tegnap hoztak be.
 - Na ne- röhögött fel.- "Bűnöző" vagy?- rajzolt az ujjaival macskakarmot a levegőbe.
 - Olyasmi- piszkálta a haját a lány.
 - És mit csináltál?
 - Hát... állítólag hazaárulás, de én nem nevezném annak.
 - Mit csináltál?
 - Megtaláltam a dédnagyanyám régi naplóját, és kiderült, hogy semmi se úgy van, ahogy gondoljuk, vagyis ahogy mondják.
 - Érdekes. És ezért ítéltek el?
 - Nem- felelte magától értetődően.- Azért, mert csináltam egy leleplező videót, és levetítettem a főtéren.
 - Nem szívesen mondom ezt, de több, mint valószínű, hogy ki fognak küldeni az űrállomásra.
 - Kösz, ettől sokkal jobban érzem magam- közben észre sem vette, hogy elindultak a cella felé.
 - Csak őszinte vagyok- rántotta meg a vállát.
 - Hát akkor szia- állt meg Blair az ajtaja előtt.
 - Viszlát- mosolygott rá halványan a fiú.
 - Hát, ha igaz, amit mondasz, és pár napon belül kilőnek az űrbe, akkor több, mint valószínű, hogy nem fogjuk viszont látni egymást.
 - Sose tudhatod- vigyorodott el, és kacsintott egyet Blairre, majd elindult a folyosón.

szeptember 30., hétfő

Blair reggel háromnegyed hétkor már türelmetlenül toporgott az Aslic street 68. szám alatti lakás bejárata előtt.
 - Itt vagyok- lépett ki az ajtón Miranda.
 - Oké. Akkor induljunk a főtérre.
 - Várj! Mike?
 - Azt mondta, hogy késni fog. Tudod, hogy mindig késik.
 - Oké, akkor menjünk.
Elindultak, és hét előtt két perccel már ott is voltak a főtéren.
 - Rendbe- kezdte Blair.- Keressünk egy helyet, ahova feltűnésmentesen elbújhatunk, de gond nélkül ki tudjuk vetíteni a videót.
 - Oké... mit szólsz ahhoz?- mutatott egy padra Mir.
 - Rendben, jó lesz.
Leültek a padra, Blair pedig elindította a videót. A járókelők megálltak, mindenki figyelte a videót, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülüket.
 - Ott vannak!- kiáltotta Mike, és elkezdett futni a lányok felé, két rendvédelmis társaságában.
 - Hölgyem, kérem állítsa le a videót és adja át a számítógépet- szegezett Blair fejéhez egy pisztolyt az egyik rendvédő, mire a lány ijedtében rögtön kikapcsolta a gépet és a rendőr kezébe nyomta.- Nagyszerű. Fogja meg- intett a fejével a másik védelmisnek, aki hátrafogta Blair kezét,és felhúzta a padról.- Blair Jessica Frewen, hazaárulás gyanújáért előzetes letartóztatásban részesítem. Az ítélethirdetésre holnap délutánig várnia kel- kezdte a nő, majd felsorolta a lány jogait, de Blairnek nem jutottak el a tudatáig szavai, mert folyamatosan azon agyalt, hogy miért tette ezt Mike.

Elvitték a lányt a városi rendőrkapitányságra kihallgatni, de nem voltak jelen a nyomozók, ezért adtak neki egy kis időt. Ő persze idegesen valami kifogáson agyalt, de rögtön elment tőle a kedve, mikor meglátta a hazugságvizsgálót. A szemével egy biztos pontot keresett, mikor elé toppant Mike.
 - Szemét mocskos áruló- köpte a szemébe a szavakat.
 - Igen- húzta vigyorra a száját a fiú.- Az vagyok.
 - De miért?- nézett rá könyörgőn.
 - Egyszerű. A pénz miatt. Pontosan tudom, hogy mit éreztek az emberek akkor, és hogy mire vágytak. Igazából mindenki arra vágyik. A pénzre és a hatalomra. Az egyik hozza a másikat.
 - És pusztán a pénz miatt képes vagy elárulni a legjobb barátodat?!- förmedt rá a lány.
 - Te sose voltál a legjobb barátom és soha nem is leszel az. Te nem voltál más, mint egy játékszer a kincskeresős játékomban.
 - És Miranda?! Vele mi van?
 - Komolyan észre se vetted? Miranda se volt és nem is lesz sose a legjobb barátom.
 - Mi?
 - Hát tudod, míg te elvoltál a kis terveddel, addig mi egyre jobban lettünk. Sőt.
 - Te lefeküdtél Mirandával?!- hüledezik a lány.
 - Nem is egyszer- vigyorog rá a fiú gonoszan.
 - Na ne- rázta a fejét Blair.- Nem hiszem el.
 - Akkor ne hidd- rántotta meg a vállát.- Pedig igaz- aztán nevetve elment, a lány pedig könnyektől homályos szemmel nézett utána.

szeptember 29.,Vasárnap

Reggel Blair arra kelt, hogy valaki kopog az ajtaján.
 - Kész van a videó- lépett be a szobájába gond nélkül Mike.
 - Neked is jó reggelt- motyogta álmosan a lány.
 - Nincs reggel. Fél tizenegy van- felelte magától értetődően Michell, aztán letérdepelt a linóleumpadlóra, hogy betegye a 50 gigabyte-os micro SD kártyáját a laptopba.
 - Az nekem még reggel- telepedett le mellé Blair.
 - Neked talán. Nekem hét óra reggel. De felkeltél, tehát nincs baj.
 - Ja, persze.. csak nézzük a videót.
 - Máris- a fiú még pötyögött valamit a gépen, aztán felpillantott a falra.- Kezdődik- suttogta.
A videó brutális lett, bevágott képek a naplóról, felolvasott szövegek, az orosz-ukrán hadakról szóló hazugságok, de még néhány régi videófelvételek is.
 - Ez- nézte ámulattal a lány- zseniális.
 - Tudom- dőlt hátra Mike.- Semmiség.
 - Ne máár- csapkodta a fiú combját Blair.- ez tényleg szuperfantasztikus.
 - Természetes. Már csak a szervezés és a vetítés van hátra.
 - Hát igen.
 - Holnap reggel hétkor, iskola előtt fél órával kimegyünk a főtérre, és felnyomjuk a városháza falára. Nem lesz gáz.
 - Bízok benne.
 - Akkor asszem megyek is.
 - Nemár. Most azért jöttél át, hogy öt perc múlva visszamenj? Elhívom Mirt, és majd elhülyülünk kicsit.
 - Oké. DE nem akarsz előbb...?- és a fejével a lány lábára,meg tulajdonképpen az egész lényére bökött.
 - Ja, felöltözni..? De, fel kéne- nevetett fel. Aztán odalépett a szekrényéhez és elkezdte válogatni a ruháját.
 - Ne... menjek ki?- vonta fel a szemöldökét Mike.
 - Jajj, dehoogy- rázta meg a fejét Blair, miközben folyamatosan arra gondolt, hogy nem kéne ezt csinálnia, de ezt az érzést felülmúlja az, hogy milyen jó szívatni az ember legjobb barátját.
 - Ja, oké- vonta meg a vállát a fiú.
Aztán szótlanul figyelte, ahogy a lány leveszi a bő, hosszú, elnyűtt pizsamáját, és egy darabig figyeli meztelen felsőtestét, ahogy felkerül rá a fekete melltartó, aztán odaáll a tükör elé, hogy megfésülje a haját. Mike a tükörben jól látja a lányt, elakadt lélegzettel figyeli, és mikor Blair elejti a fésűt, és lehajol érte, a fiú halkan felnyög egy icipicit, mire a lány felnéz, és a tükörben összetalálkozik a tekintetük, ő pedig halkan felnevet.

 - Nem vicces- dünnyögi Mike, és összefonja maga előtt a karját, mire a lány még jobban elkezd nevetni.

 - Ugyan, ne érezd magad kellemetlenül. Bármelyik srác vonzónak találna egy lányt.

 - Aha, persze- rágózott Mike, aztán elfordította a fejét, hogy ne kelljen tovább a lányt figyelnie.

Blair felöltözött, aztán felhívta Mirandát, hogy induljon.
 - Figyu, nem gáz, ha reggelizek-kérdezte Blair.
 - Nem, dehogy.
 - Oké- kiment a szobából, a fiú pedig egyedül maradt.
Öt percen belül visszajött Blair, Mirandával az oldalán és egy tál gabonapehellyel a kezében.
 - Heló- köszönt Mir, aztán levágta magát a földre, Mike mellé.
 - Szia, Szöszi- mosolygott rá a fiú, aztán tovább babrálta a telefonját.
 - Mike, lejátszanád a videót?- kérdezte teli szájjal Blair.
 - Naná- vágta rá, a zsebébe csúsztatta a mobilját és elindította a videót a gépen.
 - Hűha- nézte ámulattal Miranda.- Ez nem semmi- bólogatott elismerőn.
 - Kössz- vigyorgott rá a fiú.- Töltsem le a videót a gépre?- kérdezte Blairtől.
 - Jó lenne.
 - Akkor töltöm...- és fél percen belül már a számítógépen volt a videó.

2137. szeptember 28., Szombat

Blair még mindig a dédnagyanyja régi naplóját elemezgette a padlón ülve és a tervéhez szükséges prezentációt készítette Sedany laptopján, miközben videóban értekezett 'szövetségeseivel'. Nem tudták, mire számíthatnak, ha vasárnap a köztéren három kamasz hatalmas botrányt kelt, de nem is gondoltak rá.
"2047.  április 18.
Anyáék mindig összevesznek a pénzen. Bár nem csak ők szoktak összeveszni rajta. Az egész unióban hatalmas polgárlázadások vannak. De tényleg. Londonban már hónapok óta tüntetnek, de Németországban is tombol mindenki. A franciákról ne is beszéljünk...
Miért történik ez? "
 - Nem értem- rázta meg a fejét Blair.- Már tucatszor elolvastam mindet, de nem tudom, hogy hogy történhetett.
 - Talán nem a szöveg a lényeg- pislogott értetlenül Miranda.
 - De most komolyan!! Londog?
 - Az London- javította ki Mike.
 - Akkor az. De miért nem árulják el nekünk az igazat? Az embereknek tudniuk kell.
 - Épp ezen vagyunk, nem emlékszel?- húzta fel a szemöldökét Mike.- Ha el tudod készíteni a videót, hétfőn kimegyünk a főtérre és levetítjük. Nem lesz para.
 - Jó,de akkor is. Miért mondják azt, hogy "az oroszok meg az ukráánok".. aahh...- rázta meg a fejét Blair.
 - Hát...- merengett el Mir.- talán nem akarják elmondani, hogy igazából ez az egész az ő hibájuk.
 - Miranda- nézett rá mosolyogva Mike.- Tudod, hogy imádunk, de...
 - De azt is tudod, hogy egy vérbeli ribi vagy, és hát.. nem vagy olyan eszes-bólogattak szánakozón mosolyogva.
 - Jól van, olvasd tovább.
"2047. október 20.
Tömegszámra ölik az embereket. Mindenkit. Találomra kiválasztanak egy ember és megölik. 
És mi okuk van rá? Pusztán a hatalom- és a pénzvágy hajtja őket. Válság van, tény, de akkor se kéne tömegszámra gyilkolni az embereket. 
Félek."
 - Ez mit jelenthet?- nézett kérdőn barátaira Blair.
 - Mi az a válság?- piszkálta a haját Mir.
 - Amikor senkinek sincs pénze- magyarázta Mike.
 - Ne tereljünk. Mi vaan?
 - Figyelj, Blair- nézett a kamerába óvatosan mosolyogva Mike.- Pihenj. Átmegyek a könyvekért és megcsinálom a prezentációt. Oké?
 - Köszi- mosolygott rá Blair.
 - Ugyan, semmiség. Meglesz vasárnapra- kacsintott, aztán kikapcsolta a kameráját.
 - Blair- piszkálta a haját Mir.-Asszem én is megyek.
 - Oké. Szia!
 - Szia!- integetett a kamerába Mir, aztán eltűnt.