október 1., kedd- délelőtt

Elkezdődött a tárgyalás. Behívták Blair szüleit, akik "rémesen nagyot csalódtak" lányukban, de titokban aggódtak miatta.
Blairt az előző nap kihallgatták, de nem sok hasznos dolgot tudtak belőle kihúzni. Pusztán csak annyit tudtak meg, hogy 'Igen, dédnagyanyjáé volt a napló', és 'Nem, ő már nem él', valamint 'Nem, nem találkozott vele sose.' És itt kifúlt.
Viszont most bonyolult keresztkérdésekkel bombázzák a lányt, aki zavarában azt se tudja, hogy mi a neve, és minden szavát kiforgatták. Levetítették a videót, megnéztek mindent a gépén, az összes bájt adatot átvizsgálták, képektől szövegekig, még a hanganyagokat is. És mindenben találtak valami 'kivetnivalót'.
Mikor már egy ideje szívták a vérét, elkezdték lejjebb venni a tempót
 - Volt valami oka arra, hogy levetítse a felvételt a főtéren.
 - Csak azt akartam, hogy mindenki tudja.
 - Miért akarta?
 - Azért, mert....- lehajtotta a fejét, és a cipője orrát kezdte tanulmányozni.-  mert jogukban áll tudni az igazat.
 - Rendben, üljön le.
 - A bírónő és a tanács összeül és megvitatja a büntetést- kezdte mondani egy nő.- Az ítélethirdetésre délután kettő órakor kerül sor.

Blair az ajkát harapdálva, lehajtott fejjel ment a folyosón az 'ideiglenes cellája' felé, mikor nekiment a folyosón valaminek. Vagyis valakinek. Felkapta a fejét, és egy óvatosan mosolygó férfit látott. Igazából nem is volt még férfi. Olyan 20 éves körül lehetett, arca picit borostás, szemei vakítóan kékek, de karikásak, vonásai határozottak, haja kócosan mered az égnek, alkata izmos, vállai szélesek, nagyjából egy fejjel magasabb Blairnél. Nagyon nyúzottnak nézett ki, amiről a lánynak eszébe jutott, hogy ő vajon hogy néz ki.
 - Izéé...- hebegett a lány- bocsi...
 - Én bocs- mosolygott továbbra is a fiú, aztán elkezdte fürkészni a lány arcát.- Miért nem vagy nekem ismerős?- ráncolta a szemöldökét.
 - Hát... tegnap hoztak be.
 - Na ne- röhögött fel.- "Bűnöző" vagy?- rajzolt az ujjaival macskakarmot a levegőbe.
 - Olyasmi- piszkálta a haját a lány.
 - És mit csináltál?
 - Hát... állítólag hazaárulás, de én nem nevezném annak.
 - Mit csináltál?
 - Megtaláltam a dédnagyanyám régi naplóját, és kiderült, hogy semmi se úgy van, ahogy gondoljuk, vagyis ahogy mondják.
 - Érdekes. És ezért ítéltek el?
 - Nem- felelte magától értetődően.- Azért, mert csináltam egy leleplező videót, és levetítettem a főtéren.
 - Nem szívesen mondom ezt, de több, mint valószínű, hogy ki fognak küldeni az űrállomásra.
 - Kösz, ettől sokkal jobban érzem magam- közben észre sem vette, hogy elindultak a cella felé.
 - Csak őszinte vagyok- rántotta meg a vállát.
 - Hát akkor szia- állt meg Blair az ajtaja előtt.
 - Viszlát- mosolygott rá halványan a fiú.
 - Hát, ha igaz, amit mondasz, és pár napon belül kilőnek az űrbe, akkor több, mint valószínű, hogy nem fogjuk viszont látni egymást.
 - Sose tudhatod- vigyorodott el, és kacsintott egyet Blairre, majd elindult a folyosón.